Sziasztok. Meghoztam a legújabb részt. Kicsit jobban megismerhetitek benne Trevist. :) Jó szórakozást. Hagyjatok magatok után valami jelet. Köszönöm.
Üdv, Jamie
***
-Van kedved sétálni? - kérdezte.
-Persze. - vontam meg a vállam mosolyogva. A fiú intett a fejével, hogy kövessem, én pedig mellette sétálva figyeltem merre tartunk. - Hova megyünk?- kérdeztem végül, mivel nem sikerült sehogyan sem rájönnöm. Na, nem mintha annyira ismertem volna a környéket.
-Meglátod. - felelte titokzatosan. Egy másodpercig megtorpantam, de ennek ellenére nem volt kérdés, hogy követem-e továbbra is, ezért megszaporázva a lépteimet, újra mellé kerültem.
-Nem szeretem, ha az emberek titkolóznak. - sóhajtottam.
-Nem szeretem, ha az emberek kényeskednek. - vonta meg a vállát.
-Mi? Nem is kényeskedem! - kiáltottam rá és a fejemet rázva vártam a reakcióját. Nem válaszolt, csak nevetve megforgatta a szemét és tovább sétált, kezét pedig zsebre tette. - Ne nevess! Komolyan nem vagyok kényes. - folytattam dacosan. - Nem is...- nem tudtam befejezni a mondatom, mert a kezét hirtelen a számra szorította, nekem pedig elállt a lélegzetem. Próbáltam magam meggyőzni, hogy a döbbenettől, nem pedig az érintésétől.
-Nagyon sokat beszélsz. - mondta látszólag komolyan, viszont észrevettem, hogy a gödröcskék megjelentek az arcán. - Hallgass egy kicsit. Fülelj. - suttogta a hátam mögött állva, a fülembe lélegezve. Hallgattam rá, így hát a fülemet hegyeztem. Hallottam a tengert, ahogy a hullámok a szikláknak csapodnak, ritmusosan ismétlődve, a szél pedig csendesen kapott bele a hajamba, ide-oda dobálva göndör fürtjeimet. Trevis elvette kezét a számról és kérdőn nézett rám.
-A tengerparton vagyunk.- állapítottam meg. A fiú mosolyogva bólintott.
-És nem is akárhol. Elég messze vagyunk a tábortól, de szerintem ez a part legszebb része. - mondta, majd meleg kezével megragadta a karomat és a víz fele fordított, nekem pedig a tüdőmben akadt a levegő, most viszont nem az érintésétől, hanem a látványtól. Úgy ahogy mondta, csodaszép volt, így a szürkületben is: az opál kék víz a fölé magasodó sziklák oldalát csapkodta, néha erősebben, ilyenkor a sziklákról visszacsapódott egy része a víznek. Ahogy a távolba néztem a sötétbe boruló ég találkozott a tenger vízével.
-Látom a horizontot. - suttogtam teljesen elbűvölve. Olyan lehettem a szemében, mint egy kisgyerek, aki most iszik életében először forrócsokit.
-Gyere. Van ennél jobb is. - a szemeim felcsillantak és szó nélkül követtem. - Itt vigyázz!- figyelmeztetett. Akkor jöttem rám, hogy az egyik sziklára akar felmászni, hogy fentről kémlelhessük a tengert. Az ötlet felvillanyozott, azonnal mászni kezdtem. - Óvatosan. - szólt rám és másodpercenként hátranézett a válla fölött, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem estem el, csúsztam meg, vagy kerültem bajba.
-Nyugi. Megvagyok. - nyugtattam meg mosolyogva felnézve rá.
-Látom.
Alig néhány rövid perc alatt fent álltunk a sziklán. Trevis hamarabb felért nálam, ezért kezét nyújtva magasodott felém azzal a szándékkal, hogy segít megtenni az utolsó lépéseket, én viszont figyelmen kívül hagytam felém nyújtott karját és saját erőből kecmeregtem fel a tetőre. Mikor felértem, körülnéztem, oldalt állva a fiúnak. Nem láttam túl sokat a tájból, mivel szemem sarkából a srácot néztem, aki mosolyogva engem figyelt. Mikor megunta fekete szemét rajtam tartani, elhelyezkedett a sziklán és a vizet figyelte. Követtem példáját és leültem mellé.
-Nagyon szép. - közöltem a fiúra nézve.
-Tudom. - felelte és felállt. Csalódottan néztem rá, mivel azt hittem máris indulni készül, ezért tiltakozóan továbbra is ülve maradtam, ehelyett viszont megragadta pólója szegélyét és lerántotta magáról. Összevont szemöldökkel néztem rám. Megőrült? - Na. Jössz? - nézett rám vigyorogva.
-Hova? - értetlenkedtem még mindig összevonva szemöldököm.
-Úszni.
Ahogy meghallottam válaszát szó nélkül, szinte azonnal, mint egy rugó felpattantam és lerángattam magamról fekete ujjatlanom, majd lerúgtam magamról Conversem is.
-Ugrunk? - kérdeztem izgatottan.
-A nadrág marad? - kérdezte huncut mosollyal, fittyet hányva kérdésemre.
-Azért ne légy ilyen csalódott. - nevettem el magam szinte fekete szemébe nézve, amely most sötétkéknek tűnt. - Akkor ugrunk? - tettem fel újra a kérdést.
-Ha mersz... - felelte elgondolkodva. Provokált.
-Merek. - jelentettem ki határozottan.
-Akkor...hölgyeké az elsőbbség. - mutatott a tengerre mosolyogva.
Nem is gondolkodtam ajánlatán, egyenesen a tenger opál kék szemébe néztem, majd elrugaszkodtam a szikla pereméről, hogy jó távol zuhanjak a vízbe, esélyt se adva a hullámoknak arra, hogy a sziklának lökjenek. Elgondolásom sikerült, jó néhány méterrel a sziklától zuhantam a vízbe, ami természetesen hideg volt este lévén, viszont volt annyira mély, hogy elmerülésemkor sem értem az alját. A fiú utánam néhány másodperccel ugrott, ahogy feljöttem a felszínre abban a pillanatban éreztem az arcomon a zuhanásakor felspriccelt vizet. Vártam, hogy a felszínre jöjjön. Amikor újra megláttam az arcát alig volt fél méterre tőlem, fekete haja még mindig ugyanúgy állt, mint az imént, amikor száraz volt, sötétbarna szeme csillogott.
-Te őrült vagy! - kiáltotta nevetve.
-Miért? - röhögtem én is, majd úszni kezdtem a horizont fele.
-Franc gondolta, hogy ugrasz. - ért utol és a fejemet a víz alá nyomta, pont akkor, amikor levegőt készültem venni, így egy jó adag sós vizet sikerült lenyelnem.
-Hé! Szokd ezt meg. - kezdtem úszni utána, hogy bosszút álljak, ő azonban menekülőre vette a figurát és gyorsan úszott, jóval gyorsabban mint én, így ameddig én kínlódtam, hogy utolérjem, neki még pihenni is jutott ideje. Hogy ez így milyen igazságtalan!
-Mit szokjak meg? Hogy őrült vagy?
-Azt is! - nevettem. Leálltam az úszásból, feladtam, hogy valaha is utolérem. - Állj meg! Nem tudlak utolérni.
-Épp látom. - röhögött ki nagylelkűen.
-Tudom. - felelte és felállt. Csalódottan néztem rá, mivel azt hittem máris indulni készül, ezért tiltakozóan továbbra is ülve maradtam, ehelyett viszont megragadta pólója szegélyét és lerántotta magáról. Összevont szemöldökkel néztem rám. Megőrült? - Na. Jössz? - nézett rám vigyorogva.
-Hova? - értetlenkedtem még mindig összevonva szemöldököm.
-Úszni.
Ahogy meghallottam válaszát szó nélkül, szinte azonnal, mint egy rugó felpattantam és lerángattam magamról fekete ujjatlanom, majd lerúgtam magamról Conversem is.
-Ugrunk? - kérdeztem izgatottan.
-A nadrág marad? - kérdezte huncut mosollyal, fittyet hányva kérdésemre.
-Azért ne légy ilyen csalódott. - nevettem el magam szinte fekete szemébe nézve, amely most sötétkéknek tűnt. - Akkor ugrunk? - tettem fel újra a kérdést.
-Ha mersz... - felelte elgondolkodva. Provokált.
-Merek. - jelentettem ki határozottan.
-Akkor...hölgyeké az elsőbbség. - mutatott a tengerre mosolyogva.
Nem is gondolkodtam ajánlatán, egyenesen a tenger opál kék szemébe néztem, majd elrugaszkodtam a szikla pereméről, hogy jó távol zuhanjak a vízbe, esélyt se adva a hullámoknak arra, hogy a sziklának lökjenek. Elgondolásom sikerült, jó néhány méterrel a sziklától zuhantam a vízbe, ami természetesen hideg volt este lévén, viszont volt annyira mély, hogy elmerülésemkor sem értem az alját. A fiú utánam néhány másodperccel ugrott, ahogy feljöttem a felszínre abban a pillanatban éreztem az arcomon a zuhanásakor felspriccelt vizet. Vártam, hogy a felszínre jöjjön. Amikor újra megláttam az arcát alig volt fél méterre tőlem, fekete haja még mindig ugyanúgy állt, mint az imént, amikor száraz volt, sötétbarna szeme csillogott.
-Te őrült vagy! - kiáltotta nevetve.
-Miért? - röhögtem én is, majd úszni kezdtem a horizont fele.
-Hé! Szokd ezt meg. - kezdtem úszni utána, hogy bosszút álljak, ő azonban menekülőre vette a figurát és gyorsan úszott, jóval gyorsabban mint én, így ameddig én kínlódtam, hogy utolérjem, neki még pihenni is jutott ideje. Hogy ez így milyen igazságtalan!
-Mit szokjak meg? Hogy őrült vagy?
-Azt is! - nevettem. Leálltam az úszásból, feladtam, hogy valaha is utolérem. - Állj meg! Nem tudlak utolérni.
-Épp látom. - röhögött ki nagylelkűen.
-Ne provokálj! - figyelmeztettem.
-Mert akkor mi lesz? - cukkolt tovább, nem törődve figyelmeztetésemmel. - Úgysem érsz utol.
-Nem. De egyszer még kijössz a szárazra. Ott pedig gyorsabb vagyok mint te. - fenyegettem meg mosolyogva és tényleg hittem abban, hogy ha kiszállunk a vízből simán elkapom, mert gyors szaladó vagyok.
-Milyen magabiztos valaki! De rendben. Megadom magam. - mondta összeborzolva közben haját és úszni kezdett felém. Vele egy időben megcéloztam a partot és amilyen gyorsan csak tőlem tellett arrafelé eveztem karjaimmal, de így is hamarabb ért oda. Lebiggyesztett szájjal szaladtam ki a vízből. Immár finom homok volt a talpunk alatt, az érdes szikla helyett. Megálltam a víz mellett, úgy, hogy egy-egy nagyobb hullám érhesse a talpam. A fiú csendesen mellém sétált és ő is a horizontot kezdte figyelni, amelyből már alig látszott egy elmosódott vonal az éjszakai fényviszonyok miatt. Hirtelen pördültem oldalra és ugyanazzal a lendülettel felpattantam a hátára, mire ő egyensúlyát vesztve, szinte elesett.
-Mondtam, hogy elkaplak. - vigyorogtam elégedetten. Furcsán magasnak éreztem magam, ami egészen jó érzés volt.
-Ez egyértelműen csalás volt. - ingatta meg a fejét csalódottan. Már-már szinte elhittem, hogy megbékélt a győzelmemmel és leszállni készültem a hátáról, mikor körbe-körbe kezdett velem pörögni, néha felugrott, közben pedig a víz mellett szalad, hogy ledobhasson a hátáról. Iszonyatosan élveztem a helyzetet, kezeimet kinyújtottam az ég fele és hangosan nevetve konstatáltam, hogy próbálkozásai hiábavalók.
-Mert akkor mi lesz? - cukkolt tovább, nem törődve figyelmeztetésemmel. - Úgysem érsz utol.
-Nem. De egyszer még kijössz a szárazra. Ott pedig gyorsabb vagyok mint te. - fenyegettem meg mosolyogva és tényleg hittem abban, hogy ha kiszállunk a vízből simán elkapom, mert gyors szaladó vagyok.
-Milyen magabiztos valaki! De rendben. Megadom magam. - mondta összeborzolva közben haját és úszni kezdett felém. Vele egy időben megcéloztam a partot és amilyen gyorsan csak tőlem tellett arrafelé eveztem karjaimmal, de így is hamarabb ért oda. Lebiggyesztett szájjal szaladtam ki a vízből. Immár finom homok volt a talpunk alatt, az érdes szikla helyett. Megálltam a víz mellett, úgy, hogy egy-egy nagyobb hullám érhesse a talpam. A fiú csendesen mellém sétált és ő is a horizontot kezdte figyelni, amelyből már alig látszott egy elmosódott vonal az éjszakai fényviszonyok miatt. Hirtelen pördültem oldalra és ugyanazzal a lendülettel felpattantam a hátára, mire ő egyensúlyát vesztve, szinte elesett.
-Mondtam, hogy elkaplak. - vigyorogtam elégedetten. Furcsán magasnak éreztem magam, ami egészen jó érzés volt.
-Ez egyértelműen csalás volt. - ingatta meg a fejét csalódottan. Már-már szinte elhittem, hogy megbékélt a győzelmemmel és leszállni készültem a hátáról, mikor körbe-körbe kezdett velem pörögni, néha felugrott, közben pedig a víz mellett szalad, hogy ledobhasson a hátáról. Iszonyatosan élveztem a helyzetet, kezeimet kinyújtottam az ég fele és hangosan nevetve konstatáltam, hogy próbálkozásai hiábavalók.
